A munkám során gyakran beszélgetünk a klienseimmel a szerepekről. Arról, hogy jelenleg ki milyen szerepet tölt be az életében. Általában arra kérem őket, hogy sorolják fel: kik ők most, milyen minőségben vannak jelen a mindennapjaikban.
A válaszok nagyon hasonlóak.
Leggyakrabban az anya, feleség, alkalmazott, vezető, vállalkozó szerep kerül a papírra. Sokan említik a barát szerepét, a gondoskodó családtagot, a szervezőt, azt, aki „mindent kézben tart”.
A szerep, amely gyakran lemarad a listáról
Ami viszont feltűnő, hogy a nők többsége nem mondja ki azt a szerepet, hogy nő.
Amikor erre rákérdezek, általában meglepődnek. Nem azért, mert nem érzik magukat nőnek, hanem mert ez a szerep egyszerűen nem jut eszükbe. Nem része annak a belső listának, ahogyan jelenleg önmagukat meghatározzák.
És ilyenkor gyakran megáll a beszélgetés egy pillanatra. Elkezdik végiggondolni, hogy mikor foglalkoztak utoljára azzal, hogy ők nőként hogyan vannak jelen a saját életükben.
Sokszor az derül ki, hogy ez a szerep hosszú ideje háttérbe került.
Amikor a feladatok kitöltik az identitást
A legtöbb nő életében egymás után jelennek meg a feladatok és a felelősségek. A munka, a család, a gyerekek, a mindennapi szervezés rengeteg energiát igényel. Az ember figyel arra, hogy minden működjön, hogy mindenki megkapja azt, amire szüksége van. Ebben a működésben nagyon könnyű azonosulni a feladatokkal.
A nő ilyenkor elsősorban az lesz, aki megold, aki figyel másokra, aki összetartja a dolgokat. Ez önmagában nem probléma. Ezek fontos és értékes szerepek. A nehézség inkább ott jelenik meg, amikor ezek teljesen kitöltik az identitást.
Amikor egy nő elsősorban a funkciói mentén kezdi meghatározni önmagát.
A jól működő élet mögötti hiányérzet
Idővel azonban megjelenhet egy furcsa élmény: mintha az élet jól működne, mégis lenne benne egy hiányérzet. Amikor közelebb megyünk ehhez az érzéshez, gyakran kiderül, hogy a nő saját magával való kapcsolata gyengült meg.
A nőiesség mint belső viszony önmagunkhoz
A nőiesség ugyanis nemcsak egy társadalmi szerep. Sokkal inkább egy belső viszony önmagunkhoz: az érzésekhez, a testhez, az egyéni vágyakhoz. Amikor egy nő kizárólag a feladatai mentén működik, ezek a belső kapcsolódások könnyen háttérbe szorulnak.
Amikor a felismerés új figyelmet hoz
A beszélgetések egyik legérdekesebb pillanata az, amikor a kliens felismeri ezt. És amikor ez megtörténik, általában elkezd másképp figyelni magára.Újra felteszi magának a kérdést: ő hogyan van ebben az életben, amit működtet.
És gyakran ez az a pont, ahol a nőiesség már nem egy elvárás vagy egy szerep lesz, hanem újra egy belső tapasztalat.
