Amikor nem a kritika formál, hanem a dicséret
Ebben az írásban arról van szó, hogyan válhatnak a szeretetből fakadó, pozitív címkék is belső teherré. Amikor egy gyerek újra és újra azt hallja, hogy okos, ügyes, bátor vagy erős, könnyen összekapcsolhatja az értékességét a teljesítményével, és felnőttként is azt érezheti: mindig hoznia kell ezt a képet.
A jókislány-szerep ebben a formában nem feltétlenül csendes alkalmazkodás, hanem folyamatos megoldás, teljesítés, túlvállalás és megfelelés. A változás ott kezdődhet, amikor már nemcsak kompetensnek, erősnek és ügyesnek engedjük magunkat látni, hanem emberinek is: olyannak, aki hibázhat, elfáradhat, segítséget kérhet, és akkor is értékes marad.
